• 11
  • 12
  • 13

A falu iparos múltjából

(XVII-XX. század)

 

A középkor során házassági vagy egyéb rokoni kapcsolatok révén a nemesi birtokok elaprózódtak. Így kialakult egy középbirtokos, illetve kisnemesi osztály, mely a földjeit jórészt maga művelte. Ezért a faluban sok jobbágyra nem volt szükség. Az így felszabadult munkaerő próbálta magát és családját eltartani. Voltaképpen szükségszerűségből, fokozatosan áttért az iparos mesterségre. Ennek ellenére a település mezővárosi jellegét sem veszítette el.

Sorra jöttek létre az iparos céhek. A budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzik a répceszemerei takácsok 1693-ban keltezett magyarnyelvű céhlevelét, melyet Lipót király aláírása hitelesít. Valószínűleg a takácsok érdeme, hogy 1706-ban József császár vásártartási jogot adományozott a falunak. Nem sokkal ezután mezővárosi rangra emelkedett Szemere. Már 1714-ben megalakult a csizmadiák, 1717-ben pedig szabók céhe. Mindkettő 1789-ben kapott királyi megerősítést. 1827-ben keltezett a kerékgyártók, kovácsok és asztalosok együttes céhlevele. Ugyancsak ebben az évben íródott a szemerei takácsok újfent megerősített céhlevele.

Az 1800-as évekre a falu gazdaságát különösen két céh befolyásolta: a csizmadiák és a takácsok. Ezt alátámasztja a soproni Kereskedelmi és Ipari Kamarának 1876-ban készített statisztikai jelentése, melyből a faluban működő iparosokról is hű képet kapunk.

Az egykori gyógyszertár épületének pincéjében működött a Stafner-féle sajtüzem. A mai templom mögött, az egykori vasút vonalához közel tervezték a sajtgyár felépítését. A falu nemessége azonban tiltakozásával megakadályozta az üzem felállítását. Így Stafner a szomszédos Répcelakon valósította meg tervét, ahol a mai napig is folyik a termelés.

1880 táján épült a Répczeszemerei Műmalom. Az egyik legnagyobb vízparti létesítmény volt a Répce folyó mentén. Hengermalom révén abban az időben a legmodernebb malmok közé tartozott. A malom lépést tartott a technikai fejlődéssel így már elég korán az úgynevezett cilinderszitás rendszert felváltotta a síkszitás berendezés. Ennek köszönhetően még jobb minőségű liszt előállítására vált képessé a malom. Alkalmas lett volna villamos áram fejlesztésére is, de sajnos a tulajdonosnak és a falu gazdáinak nem sikerült egyezségre jutniuk. Az államosítást követően szomorú sorsra jutott a malom. Váratlanul teherautó jelent meg az udvaron. Mindent lefoglaltak. A gépeket szétverték és a kohóba szállították. Az erősen megrongált épületet hamarosan lebontották. Így tűnt el, szinte nyomtalanul a méltán nagyhírű malom.

1927. február 13.-tól villamos árammal látta el a falut a Répce folyó melletti, jánosfai vízimalom. Ettől kezdve majd húsz évig Velancsics József hengermalma és villanytelepe szolgáltatta Répceszemerében az áramot. A község áramszolgáltatását 1943-ban vette át az Országos Villamosművek Részvénytársaság Kapuvári Távvezetéki Üzemvezetősége.