• 11
  • 12
  • 13

A répceszemerei evangélikus gyülekezet történetéből

 

A község ősi templomát XVII. század közepéig – természetes módon – a katolikusok birtokolták. Az erősödő protestantizmus terjedésével 1666 táján – Bocskay és Bethlen idejében – ha rövid időre is, de az evangélikusok tulajdonába került. 1680-ban ismét a protestáns felekezet bírta. Ebben az időben valóságos vallási háborúk dúltak a környéken.

1783. április 10-én megalakult a nagygeresdi új evangélikus gyülekezet, melyhez – több faluval egyetemben – a répceszemerei evangélikus közösség is csatlakozott. Míg a XVI. század során a magyarság nagy része sorra protestáns hitre tért, addig a XVII. század elejére a magyar korona országaiban a felekezeti arányok az ellenreformáció és a rekatolizáció eredményeként a katolikusok javára tolódtak el. A század közepétől a Habsburg Birodalomban is egyre inkább érvényesültek azok az államegyházi törekvések, melyek a katolikus egyházat teljesen az állam felügyelete és irányítása alá akarták vonni. Mindeközben a protestáns vallásgyakorlat sok-sok támadásnak volt kitéve. II. József trónralépése után hamarosan, 1781-ben kiadta türelmi rendeletét. „Ennek értelmében ott, ahol legalább száz protestáns család élt, templomot, paplakot és iskolát építhettek. A templomnak azonban nem lehetett tornya, harangja és bejárata az utca felől. Később ezt a korlátozást feloldotta, s már 50 családból álló gyülekeztnek is megengedte prédikátor alkalmazását és templom építését. Ettől kezdve a protestánsok minden hivatalt betölthettek…”

A Türelmi rendelet után Répceszemerében is újjászületett a protestantizmus, igaz most már jóval szerényebb és szegényebb formában, ezért is volt kézenfekvő a nagygeresdi gyülekezethez való csatlakozás. 1800-ban azonban így is iskolát nyitottak a faluban, ahol Csáford és Jánosfa evangélikus gyermekei együtt tanultak a szemereiekkel. 1800.június 8-án a helyi evangélikus gyülekezet „a Nemeskéren tartott szeniorátusi gyűlés elé avégett folyamodék, hogy »nem rég fogadott« tanítójának engedtessék meg meg a tanítás s egyéb a mesteri hivatalhoz tartozó funkcziók végzése.” Iskolát tanítólakkal csak 1812-ben építettek, hogy pontosan hol is állhatott, nem tudjuk. Viszont annyi bizonyos, hogy 1851-ig ebben az épületben folyt az oktatás.

A gyülekezet „1850-ben egy igen nevezetes örökség birtokába jutott, amennyiben néh. özv. Bognár Jánosné végrendeletileg 800 pft. készpénzt s szépnagy házat hagyományozott neki, mely kényelmes tanítólakást, tágas tantermet s egyéb mellékhelyiségeket szolgáltat neki. Egy évvel később, 1851-ben az ujjonnan kapott iskola udvarán felépíthették saját imaházukat. 1920 táján újjáépítették az iskolát s egészen 1948-ig itt folyt a felekezeti oktatás. (Mindkét épület jelenleg is áll, igaz funkció nélkül, meglehetősen romos állapotban.)

Az evangélikus iskola tanulója volt két évig Kónya Lajos költő (1914-1972) is, aki szüleivel Jánosfán lakott. „Két iskola” című versében, valamint a „Kicsi a világ” c. regényében emlékezik ezekre az évekre.