A település eredete
Nevét egy nemesi családról és a határában folyó Répce folyóról kapta. Már a római korban jelentős településnek számított. Hiszen, mint a Répce mentén mindenütt, a rómaiak a mai község területén is laktak. Nagy valószínűséggel a Savariához tartozó helyőrség egyik fontos bázisa állhatott itt. Ezt az állítást értékes tárgyi lelet támasztja alá. 1826-ban a mai „régi” temető területén találtak egy római kori sírkövet. A feliratos kőtábla hírét a megyei régészet egyik úttörője, Paur István már 1854-ben magyar és németnyelvű folyóiratban közölte, és tőle átvette a tudományág nagymestere, Mommsen is. Sajnos annak idején a pontos lelőhelyet nem jegyezték fel.
A kőtáblát először a templom külső falába építették be, később, 1923-ban a templom oratóriumának belső falában, jól látható és olvasható módon helyezték el.
Ez a katona a 15. Apollinaris légió katonája volt, amely Néró császár uralma alatt rövid ideig Pannóniában állomásozott. Krisztus után 64-ben már Arméniában, azaz a mai Örményországban találjuk a légiót. Jeruzsálem ostroma idején, Kr. u. 70-ben, a város falai alatt küzdött, és a város elfoglalása után újra visszatért Pannóniába, a községünk helyén állott településre. Nagy valószínűséggel ez idő tájt halhatott meg.
E bizonyítékok alapján szinte bizonyosan állíthatjuk, hogy községünk már az időszámítás kezdetén, sőt, már az azt megelőző században lakott település volt.
A Drinóczy-féle kódex szerint, ezen a helyen a magyarok már a honfoglalást követően hamarosan megtelepedtek. Ezzel magyarázható az ősi Szemere nemzetségnek a megjelenése, akik köztudottan a Hét Vezér egyikének, Hubának a törzséhez tartoztak. Ezzel függhet össze, hogy a Répce menti községek jó része Árpádkori település.
A Répce melléke nagyobbrészt a gyepűnek nevezett határvédő szegély tartozéka volt a honfoglalást követő századokban. A külső támadásnak folytonosan kitett vidékre első királyaink harcias besenyőket telepítettek. Ők itt őrszolgálatot teljesítettek, és ennek fejében bizonyos javadalmakat élveztek.
Oklevélben, 1265-ben említik először a települést, melyben IV. Béla király Szemere mellett öt telekre való földet adományoz Veszkényi Bertalan fiának, Dénesnek a Rába melletti királyi erdőőrök birtokából. Terra nobilium de Zemere.